Hasznos tudás kopásos (degeneratív) ízületi betegségek megelőzéséhez
Kopásos ízületi betegségek leggyakrabban a folyamatos használat és a súly miatt általában leghamarabb a csípő és térd ízületeiben jelentkezhet, de természetesen a használattal és az életkorral előrehaladva bármelyik ízületünk érintett lehet.
A beteg által említett panaszok kezdetben: a pihenésre szűnő, mozgás indítására fokozódó fájdalom, a mozgástartomány beszűkülése, ízületi duzzanat, ropogás az ízületben, az ízület időszakos elakadása. Ezen tünetek mellett később izmok sorvadása, fokozatosan deformálódó ízületi kontúr és ízületi mozgáskorlátozottság ronthatják a beteg mozgását, ronthatják, tehetik fájdalmassá a mindennapi aktivitást.
Az ízületek mozgása kezdetben a lassú romlás ellenére is sok esetben jó lehet, mert a károsodott rész funkcióit az ízület többi alkotórésze ideig – óráig kompenzálni képes. Az ízületi mozgás beszűkülés eleinte fel sem tűnhet, hiszen felnőtt életmódunk korlátozottsága ritkán kívánja meg, hogy az ízületeknek a teljes mozgástartományát kihasználva végezzünk mozgásokat (pl. mikor ült nagy terpeszben utoljára vagy ült térdelő helyzetben a sarkaira). Így, ha nincs fájdalom, azok nagyon sokáig egy „civilizált” életmód mellett észrevétlenek maradhatnak a romló ízületek. A kieső mozgást a lassú kialakulás miatt fokozatosan pótolják- és kompenzálják az érintett ízület alatti és feletti ízületek, melyek ennek hatására szintén túlterhelődnek. Egy aktívabb életmód és a saját test alaposabb ismerete segítheti, hogy az egyén a testében jelentkező változásokat hamarabb ismerje fel és kérjen segítséget, megelőzve a súlyosabb következményeket.
A porckopás és az ízületi kopás, mint látjuk, egy folyamat végeredménye. Így egyéb kezeléseket mellőzve hiába alkalmazzuk a porcépítő készítményeket, ha a porc regenerálódásához nem teremtjük meg a feltételeket. Az itt alkalmazott gyulladáscsökkentők is csak tüneti szerek, mert a gyulladás a fennálló kötőszöveti (izom, ín, ízületi tok, tömlők) elváltozások irritációjából kialakuló következmény. Ilyen esetekben tartósan alkalmazott fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők változatlan terhelés és életmód mellett, fizioterápás kezelések nélkül – kikapcsolva a jelző fájdalmat – hozzájárulhatnak ahhoz, hogy tovább rontsák az ízületekben kialakult helyzetet. A beteg, a fájdalmat nem érezve, azzal a tudattal, hogy így minden rendben van, tovább terheli és túlterhelheti a már eleve is terhelt részeket. A valódi terápia hosszútávon az, ha az ízületi kopást nem betegségként, hanem állapotként kezeljük, ami valaminek a következménye. Terápia választását tekintve akkor járunk jó úton a legtöbb esetben, ha törekszünk az izom- és kötőszövetben kialakult negatív folyamatok visszafordítására bármilyen életkorban! Az izom- és kötőszövet képes a környezeti tényezők és funkció változásának hatására a szerkezetét megváltoztatni. A szervezet öngyógyító folyamatai minden életkorban működnek, csak biztosítanunk kell a megfelelő feltételeket. Jelen esetben a kötött területek masszázzsal, fizikoterápás- és gyógyfürdőkezelésekkel való oldását.
A tartós eredmény érdekében a megfelelő mozgással fontos ezeknek a területeknek a további nyújtása. A meggyengült és megnyúlt izmok esetén pedig azok erősítése, hogy minél jobban sikerüljön helyreállítani a normálishoz közelítő anatómiai és élettani viszonyokat. A szervezetben kialakult negatív folyamatok sok esetben évek alatt, egy életmód és rossz szokások sokasága miatt jönnek létre, így ne várjunk tartós és nagy eredményeket egy 2-3 hetes kúrától. Akkor még éppen csak beindulnának a szövetben történő pozitív változások. Ha nincs folytatása a kezeléseknek, a rendszer gyorsan visszaesik az eredeti állapotra és romlik tovább a változatlan körülmények hatására. Fontos tudni, hogy a kezelések első hetei mindig fájdalmasak, hisz a kötöttségek, letapadások sok esetben csak a szövetek sérülésével oldható. Az öngyógyító folyamatok beindulásához, erek- nyirokerek kiépüléséhez, így a keringés helyreállásához az adott területen idő kell, ami időszakos, dömpingszerű kúra hatására nem fog rendeződni.
A tartós változásokhoz és a folyamatok visszafordításához – ami nem lehetetlen – heti rendszerességű, a szervezet aktuális állapotához igazodó „mechanikus” terápia kell (masszázs, torna), ami a páciens részéről is tudatosságot, együttműködést igényel. A folyamatokat, így átlátva, az is belátható, miért érnek el csak átmeneti tünetmentességet a szteroid vagy hyaluronsav injekciók és egyéb gyógyszeres terápiák, amelyek fizoterápiával nincsenek kiegészítve. Ezeket a terápiás módszereket protézis műtét előtt is érdemes már alkalmazni, mert javítja az izmok és a szövetek keringését, ezáltal pedig a műtéti seb gyógyulási hajlamát is segítjük. A műtét előtt begyakorol gyógytorna pedig, eredményesebbé teheti a műtét utáni felépülést. Az előrehaladott életkor nem kell, hogy egyet jelentsen a fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal. Megfelelő szakemberekkel, módszerekkel és kellő kitartással bármely életkorban csökkenthető a fájdalom és javítható a mozgásfunkció legtöbb esetben a kiindulási állapothoz képest.
