A mozgásszervi megbetegedésekről – III. rész

A mozgásszervi fájdalomról szóló cikksorozatunk utolsó, harmadik részében arról írunk, hogy hogyan gyógyítható, egyáltalán gyógyítható-e az ilyen típusú megbetegedés.

Hogyan és milyen eszközökkel gyógyítja a mai modern orvostudomány a mozgásszervi panaszokat?
Alapvetően megkülönböztetünk gyógyszeres és a nem gyógyszeres kezelést. A nem gyógyszeres terápia alatt az életmódbeli javaslatokat, gyógytornát, a fizioterápiás kezeléseket értjük (pl. elektromos kezelések, ultrahang, fürdőkezelések, stb.), de ide tartoznak a betegség lefolyását érintő étrendbeli javaslatok (pl. köszvény, csontritkulás).
A gyógyszeres kezelésben a gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, izomlazító, porcregeneráló, csontritkulás-ellenes és számos más gyógyszercsoportot különböztetünk meg. A készítmények adhatók szájon át, injekció, infúzió, vagy más formában, attól függően, hogy melyik beviteli forma a legszerencsésebb a beteg számára. Itt a gyógyszeradás kényelmessége, a várható mellékhatások kiküszöbölése, a kezelés sikeressége a legfontosabb szempontok.

Ezek szerint a mozgásszervi betegeknek ma már nem kell a fájdalommal együtt élniük?
Nagyon sok múlik a beteg együttműködésén, illetve azon, hogy időben észleljük a betegséget. Nehéz segíteni az évtizedek óta meglévő, elhanyagolt, vagy a nagyon gyors lefolyású, nagy agresszivitással előre haladó ízületi betegségeknél. A kezelés akkor a leghatékonyabb, ha a gyógyszeres terápiát ötvözi a nem gyógyszeres kezelési módokkal. A nem gyógyszeres módokról már beszéltünk korábban. Ami a gyógyszeres befolyásolást illeti, leggyakrabban az úgynevezett gyulladáscsökkentő gyógyszereket alkalmazzák, melyek két nagy csoportba oszthatók: a szteroid és a nem szteroid gyulladáscsökkentők csoportjába. A szteroid gyulladáscsökkentőknél igyekszünk minél rövidebb időre szorítani a gyógyszeres kezelést, és olyan dózisokat használunk, amelyek hatékonyak, de törekszünk a kezelés időtartamát a lehető legrövidebbre fogni, elkerülendő a lehetséges mellékhatásokat. Gyakoriak azok az esetek – kopásos, gyulladásos megbetegedés -, amikor hosszú távon folyamatosan kell fájdalomcsökkentést-gyulladáscsökkentést biztosítanunk. Erre a nem szteroid gyulladáscsökkentők a legalkalmasabbak. Ilyenkor a beteget mindvégig „szorosan nyomon követjük” a mellékhatások, különösen a gyomor- és bélrendszert érintő nemkívánatos események elkerülése érdekében. Ma már léteznek azonban olyan nem szteroid gyulladáscsökkentők, az úgynevezett szelektív COX-2 gátló NSAID-ok, melyek legfontosabb ismérve, hogy hatásukat lényegesen kevesebb mellékhatás mellett érik el, kímélik a gyomrot, illetve a bélrendszert.

Tehetünk-e bármit a betegség megelőzése érdekében?
Ha a családban volt valamilyen krónikus mozgásszervi betegség, akkor még inkább érdemes odafigyelni a jelentkező panaszokra, azokat komolyan venni már a kezdetektől. A mozgásszervi betegségek ugyanis nagyon sok esetben jól karban tarthatók, gyógytornával és a szükséges gyógyszeres kezeléssel, panaszoktól függően alkalmazott fizioterápiával eredményesen befolyásolhatók. A hatékony kezelés azonban csak a beteg, az orvos és a gyógytornász, illetve fizioterápiás csapat együttes munkájával valósítható meg. Ha a beteg nem tesz meg mindent, akkor hiábavaló a másik kettő fáradozása is.

A szakember három jó tanácsa:

• Ha a családban halmozottan fordulnak elő mozgásszervi megbetegedések, még jobban figyeljünk oda a jelentkező tünetekre.
• Mozgásszervi panaszoknál azonnal forduljunk orvoshoz.
• Próbáljuk kerülni az urbanizációs ártalmakat, azaz tegyünk meg mindent az elhízás, a mozgásszegény életmód ellen (úszás, kerékpározás).

(Forrás: egeszsegtukor.hu, Szőke Ágnes írása “A mozgásszervi megbetegedésekről”. Szakmailag lektorálta: dr. Szombati István, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet reumatológusa)

Amennyiben mozgásszervi fájdalmai vannak, forduljon Dr. László Márta reumatológus szakorvoshoz.