A leggyakoribb hangulatzavar

A hangulatzavar mindig foglalkoztatta az embereket, mert nagyon sokakat érint. Már a Bibliában is megjelenik Mózes súlyos depressziója, de sok híres ember, uralkodók, művészek szenvedtek ebben a betegségben. Az utóbbi évtizedekben a pszichológiai kifejezések egyre inkább ismertté válnak a köznyelv számára is. Ezért gyakran előfordul, hogy amikor a szokásosnál is rosszabb a hangulatunk, rögtön „depisnek”, azaz depressziósnak nevezzük magunkat és egymást. Pedig a legtöbb esetben múló lehangoltságról van szó, amelyet túlhajszoltság, lehangoló munkahelyi vagy gyermeknevelési események, párkapcsolati viták váltanak ki, s amelyek néhány óra vagy egy-két nap múlva feledésbe merülnek. Tehát mindannyian lehetünk időnként lehangoltak, ez még nem depresszió.

A befelé forduló hangulatainknak pozitív hozadéka is van. Amikor befelé fordulva gondolkodunk magunkról, az életünkről, a problémás helyzeteinkről, vagy a számunkra fontos dolgokról, akkor fontos döntéseink születnek. Megerősödve, letisztult gondolatokkal, új elhatározásokkal tudjuk folytatni az életünket.

Klinikai depresszió

Nincs jó oldala, pozitív hozadéka. A depresszió olyan tartósan fennálló, rosszkedvű, szomorú, fáradt állapot, amelyben a világ kietlennek, a nehézségek leküzdhetetlennek tűnnek. A depresszió nagy szenvedés a betegnek, és a környezetének is. Ez a hangulatzavar nagyban befolyásolja a beteg étvágyát, alvását, munkaképességét, a személyes kapcsolatait, az életről alkotott felfogását. A depressziós ember ürességet érez, s az örömre való képessége elveszett. Értéktelennek tartja magát, önmagát vádolja akár olyan „bűnökért” is, amelyekről nem tehet, oktalan bűntudatot érez. Gondolkodási, összpontosítási, döntési képessége csökkent, gyakran foglalkozik a halál gondolatával. A depressziósok egy része a tünetek ellenére képes megtartani a munkahelyét, és a korábbi módon éli az életét, bár a betegség nagymértékben csökkenti a hatékonyságukat, és örömtelenné teszi az életüket.

A depresszió tünetei

A depresszió érzelmi tünetei:
Intenzív bánatérzés, elutasítottnak véli magát a beteg. Gyakran hagyja el a száját: üres vagyok, megalázott, szerencsétlen. Nem talál okot az örömre, humorérzékét elveszítette, gyakran szorong, dühöng vagy idegeskedik. A depresszióban szenvedők gyakran beszámolnak arról, hogy nem tudnak szeretetet érezni sem a családjuk, sem a barátaik iránt. Van aki irigységet él meg azok iránt, akik tudnak önfeledten nevetni, s néha az önfeledten játszó gyermek látványa is fájdalmas irigységgel tölti el. A depressziós ember úgy érzi, hogy mindenki csak akar tőle valamit, de ha neki van szüksége segítségre, magára marad.

A depresszió motivációs tünetei:
A legtöbbször megfigyelhető, hogy elvész az érdeklődés a külvilág dolgai iránt. AAron Beck „ az akarat bénultságaként jellemezte ezt az állapotot, amelyből hiányzik a kezdeményezőkészség, a spontaneitás, a lendület. Találkozás a barátokkal, szeretkezni a partnerrel, de néha még az evés is óriási erőfeszítés. A depressziós csak arra vágyik, hogy hagyják békén, ne foglalkozzanak vele.

Viselkedéses tünetek:
Egyre többet fekszik az ágyában a depressziós beteg, szinte csak ott érzi jól magát. Rengeteg kávéval igyekeznek ébren tartani magukat, miközben egyre kevésbé produktívak a munkájukban. Egyre kevesebbet takarítanak, drámaian lelassulnak, halk, monoton hangon beszélnek, összegörnyedve járnak, tekintetüket a földre szegezik.

Kognitív tünetek:
Rossz véleménnyel vannak önmagukról, kellemetlennek, alacsonyabb rendűnek, gonosznak tartják magukat, Külsejükről úgy vélik, hogy csúnyák és visszataszítóak. Minden negatív eseményért önmagukat okolják, és nem hiszik el, hogy képesek jó teljesítményt nyújtani. Mindenben a rosszat látják, mindig a legrosszabbra készülnek, negatív jövőképük van. A depressziósok beszéde néha zavarodott, elfelejtenek dolgokat, és a legkisebb dolog (pl.: zaj) is kizökkenti őket a gondolatmenetükből. Munkájukkal szinte sohasem végeznek, mindig csak abbahagyják.

Szomatikus tünetek:
Gyakori a fejfájás, szédülés, emésztési zavar, székrekedés. Mellkasi szorítás is gyakran jellemzi a depressziót, ezért először mindig a szervi problémákra gondolnak, s amikor a kivizsgálás nem hoz eredményt, akkor kezdenek vizsgálódni a depresszió irányába. Gyakoriak az evési- valamint az alvászavarok. Örökös fáradtságot éreznek, bár egyre kevesebbet dolgoznak, és egyre többet pihennek, mégsem érzik soha, hogy kipihenték volna magukat.

(Forrás: lelkititkaink.hu)

Amennyiben bármilyen tünetet észlel magán a fent említettek közül, javasoljuk keresse fel pszichológiai szakrendelésünket, szakembereink készséggel állnak a rendelkezésére. Kényelmes és gyors online időpont foglalásért kattintson az alábbi “BEJELENTKEZEM” gombra.