Vércukorszint és mellrák
Braunstein 1921-ben megfigyelte, hogy azoknál a cukorbetegeknél, akiknél rák alakult ki, eltűnt a cukor a vizeletből. Normál és rákos sejteket cukros oldatba helyezve kimutatta, hogy a ráksejtek aránytalanul sok cukrot vesznek fel. Warburg rövidesen bebizonyította, hogy a ráksejtek oxigént nem igénylő primitív cukorbontással nyernek energiát: ezt nevezik Warburg-effektusnak. Ma ezt a rákos anyagcsere megkülönböztető jegyének tekintik. Az oxigént nélkülöző primitív cukorbontás rendkívül pazarló cukorfelhasználás, ugyanis csak tizedannyi energiát ad, mint a normál, oxigént is használó anyagcsere. Részben ez magyarázza a ráksejtek cukoréhségét. E megfigyelésekből alakult ki a rák „cukorhipotézise”.
A hipotézis legegyszerűbb ellenőrzése, ha megvizsgáljuk a vércukorszint és a rákkockázat kapcsolatát. Paola Muti és munkatársai 11 000 nőt követtek öt éven át, s eredményük szerint a legmagasabb éhgyomri vércukorszintűeknél háromszor valószínűbben alakult ki mellrák a legalacsonyabb vércukorszintűekhez képest. A vizsgált nőket két csoportba osztották aszerint, hogy 4,7 mmol/l-nél alacsonyabb vagy magasabb-e a reggeli vércukorszintjük. A 4,7-nél magasabb vércukorszintűeknek 150%-kal volt nagyobb a mellrákkockázata. Ez is bizonyítja, mennyire megtévesztő a 6 mmol/l vércukorszintet még „normálisnak” nevezni. Az 5,5 mmol/l reggeli vércukorértéket mutatóknak a 4,7 mmol/l szintűekhez képest 2,3-szor nagyobb az esélyük a cukorbetegségre. A cukorbetegeknek átlagosan másfélszer nagyobb a kockázata a mellrákra, de számos vizsgálat mutatott ki két-háromszoros kockázatot is. Sokatmondó tény, hogy a mellrákosok 16%-a cukorbeteg, míg az átlagnépességben a cukorbetegek aránya 6-7%.
FONTOS! Az éveken át magas vércukorszint nem egyszerűen a már kialakult ráksejtek osztódásához szükséges tápanyagellátását biztosítja, hanem a rákos folyamatokat elindító onkogéneket is aktiválja.
Bár kevésbé megbízhatóak a táplálkozásra vonatkozó kérdőívekkel végzett követéses vizsgálatok eredményei, egy vizsgálatban kétszeres mellrákkockázata volt a keveset fogyasztókhoz képest a sok szénhidrátot fogyasztóknak.
Fontos szem előtt tartanunk, hogy a vizsgálatok eredményét jelentősen tompítják azok a hatások, hogy még a legkisebb kockázatú egyedek is finomított szénhidrátokat fogyasztanak, és átlagosan nekik is a kívánatosnál magasabb a vércukorszintjük. Ha a kontrollcsoport tagjai természeti emberek vagy évek óta low carbon élők volnának, a mellrákkockázat számszerűleg sokkal nagyobb volna, ráadásul sok embernél az éhgyomri vércukorvizsgálatnál a magas inzulinszint miatt sokáig relatíve alacsony lesz a mért vércukorszint. Érdemes tehát megvizsgálni a cukoranyagcsere zavarának más mutatóit is, különös tekintettel arra, hogy a ráksejtek biokémiai hatásokkal számukra kedvező irányba alakítják át a szervezet cukoranyagcseréjét. (Forrás: Szendi Gábor: A mellrák „cukorhipotézise”)
Amennyiben az elmúlt években testsúlya megnövekedett, érdemes laborvizsgálattal ellenőrizni egészségi állapotát.
