A jó alvás tanítható
Jövő márciusban, az alvás világnapján, Magyarországon kampány indulhat, hogy az iskolásoknak ne kelljen hajnalban kelniük, mert az káros lehet az egészségükre – mondta G. Németh György a KamaraOnline munkatársának. A Benyovszky Orvosi Központban működő Budapesti Alvásközpont igazgatója szerint azon szintén el kellene gondolkodni, hogy itthon is mediterrán munkarendet vezessenek be.
Tizennégy évnyi munka után, tíz éve jött el a multi cégtől, a T-Mobile-tól (korábbi Westel), s akkor kezdett el gondolkodni a merre tovább kérdésén. G. Németh György elsőre legfeljebb annyiban volt biztos, hogy újabb multinacionális vállalathoz nem akar menni. A gazdasági válság előtt jártunk, akkor azért több volt a mozgástér, igaz, jó ötletek és tervezés akkor is kellett.
Pazarul berendezett igazgatói irodájában beszélgetünk, miközben odakint, a Benyovszky Orvosi Központban „zajlik az élet”. Az első lépésekről azt mondja: megnézték, hogy a családi vagyont mibe fektessék be, végül az egészségügy mellett döntött. Hogy miért? Okos feladatokat keresett, olyanokat, amelyek rengeteg munkával járnak, de sokaknak hasznos eredményeket hoznak.
Az egészségügy mellett döntött
Világos volt, hogy a világon éppúgy, mint Európában s így Magyarországon is, az egészségügy államilag egyre rosszabbul finanszírozott ágazat lesz, vagyis más utakat, minőségi megoldásokat kell kínálni a gyógyító munkában, amelyekre főleg a magánszektor képes.
Az újságíróból, telekommunikációs szakemberből egészségügyi vállalkozóvá válás útján az indította el, hogy a budapesti Benyovszky utcában, a híres Tisztviselő telepen az egyik szép ház eladó lett. Arra gondolt, milyen klassz lesz, ha egy fedél alatt él majd az egész család, a gyerekek, később az unokák. A gyerekek azonban úgy döntöttek, hogy passzolják az összeköltözést. Adott volt tehát egy felújított, gyönyörű épület – valahogy, valamivel be kellett lakni.
Sok családi beszélgetés és tervezés után az egészségügyi befektetés mellett voksoltak. Az alvásközpont kialakításával kezdték, meglehetősen hétköznapi dolgok miatt. G. Németh György ugyanis súlyos alvásbetegségben szenvedett. Egy főorvossal sokat beszélgetett, felvetette, milyen jó lenne magánrendelőben foglalkozni az alvásgyógyítással.
ALVÁSGYÓGYÁSZATTAL kapcsolatban többet ITT OLVASHAT
Akkor ebben maradtak. Eltelt öt év, és eszébe jutott, hogy itt az alkalom a közös munkára a főorvossal, akit a magyarországi alvásgyógyítás pápájának tartott. Sikerült meggyőznie, sok orvosi-szakmai segítséget kapott tőle. Fokozatosan felszámolták a bent alvásos rendszert, ezzel eleve harmadával csökkentve a költségeket. Módszereikkel otthon is lehetett gyógyulni, csak a nagyon súlyos betegek éjszakáztak az alvásközpontban.
Az igazgató úr az elmúlt tíz év alatt egyre mélyebbre ásott a szakirodalomban. Megdöbbentőnek tartotta például, hogy a világon 120 féle alvásbetegséget diagnosztizálnak, ezért részben irányt váltottak, a lelki, pszichikai eredetű problémák kiváltotta kórokkal kezdtek el foglalkozni.
Az egész folyamatot marketing szemmel nézte, ahogy most, úgy tíz éve is tudni akart minden információról és módszerről, amihez az internet is segítség volt. Jó ideig például a legjobb matracok után kutattak, nem sajnálták a pénzt a minőségre. Nem követték egyes szállodák filozófiáját, hogy jó lesz a legolcsóbb matrac is, miközben éppen ez befolyásolja nagyban az alvás minőségét. Annak idején nyolcvan matracforgalmazó termékét nézték meg, de egyik sem kínált például állítható keménységű matracot.
Megszervezte az első magyarországi alvásnapot
Sok tapasztalatot gyűjtött az Egyesült Államokból, ahol szerinte az alvásgyógyászat terén is 30-40 évvel a világ előtt járnak. Felvette a kapcsolatot az Alvásorvosok Világszövetségével, levelet írt a szervezet amerikai elnökének, engedélyt kért, hogy Magyarországon is megrendezhessék az alvás világnapját. Három hónapig nem kapott választ. Aztán csak megérkezett a levél, aminek az volt a lényege: „örülök, hogy jelentkeztél, csináld úgy, ahogy jónak látod, sok sikert hozzá!” És úgy csinálta, ahogy jónak látta. 2008-ban óriási sikerrel rendezték meg az első magyarországi alvás napot, 80 fős szakmai konferenciával, a legjobb hazai szakemberek részvételével.
Azóta hagyományt teremtettek az eseménnyel. Természetesen beszámolt levélben a rendezvényről az elnöknek, és Közép-Kelet-Európából elsőként kérte felvételét az akkor 12 tagot számláló szervezetbe, amely azóta 56-ra bővült. A világszervezet minden évben külön ajánlást is adott a munkához, amelyhez G. Németh Györgyék valamilyen magyaros ajánlással csatlakoztak.
Az ALVÁS VILÁGNAPJA eseményről ITT OLVASHAT bővebben!
Azt látták, hogy Magyarországon, világviszonylatban is, nagyon magas a vezetés közbeni elalvások miatt bekövetkező közlekedési balesetek száma. Javasolták, hogy a programban foglalkozzanak ezzel a problémával, azaz az alvásminőség mérésével is. Értékes csapat, neurológussal, pszichológussal, belgyógyásszal, kardiológussal dolgozott a témán, hiszen egy is egy tudománykör. Így született meg az első magyarországi alvásminőségi teszt, amely 150 kérdésből állt.
A teszttel először néhány nagyvállalatot kerestek meg, például a Molt és a Paksi Atomerőművet, ahol a három műszakos munka miatt életbe vágóan fontos az alvás és a fittség kérdése. A felmérés és az összegzés egy éven át tartott, annak eredményéről az igazgató szintén beszámolt az amerikaiaknak. Érkezett a gratuláció, a nemzetközi honlapokon egyre többször szerepeltek a magyar hírek a Benyovszky Orvosi Központból.
G. Németh Györgyöt 2012-ben meghívták Valenciába, az alvásorvosok soros világkongresszusára, ahol a szervet elnöksége által alapított kiválósági díjjal ismerték el a munkáját. Az elismerést elsőként Magyarország, a Benyovszky Központ, G. Németh György kapta meg az alvás-ismeretterjesztés innovatív megoldásaiért.
Miért ne lehetne nálunk is mediterrán-munkarend?
Körbejárnák a munkaszervezés kérdéseit is, felvetve annak lehetőségét, hogy Magyarországnak is „mediterrán-munkarendben” kellene dolgoznia, délidőben 1,5-2 órás sziesztával, amely szigorúan pihenésre szolgálna, nem ügyintézésre, bevásárlásra és mobilozásra. Megnéznék, hogy ehhez mire lenne szükség, például a vállalatoknál rekreációs központokat vagy alvószobákat kellene kialakítani. Tudományos szempontból elég lenne 20-45 perces tudatos ellazulás, alvás, ami után a nap második részében jóval hatékonyabban lehetne dolgozni. Tudják, hogy mindez nem megy egyik napról a másikra, azonban úgy látják: érdemes elkezdeni a társadalmi vitát.
A Benyovszkyban az évek során az alvás köré építették a hozzá kapcsolódó területeket, például a kardiológiát, a belgyógyászatot, az ortopédiát, a pszichológiát, pszichiátriát, még a fogászatot is – a fogcsikorgatás miatt és annak káros következményeként. (Magyarországon több tízezerre tehető az álmában fogcsikorgató, és emiatt rosszul alvóknak a száma.)
Az utóbbi időkben kiemelten foglalkoznak az ébredés/ébresztés kérdésével. Kevesen tudják, hogy az úgynevezett mélyalvási szakaszban erős sokkot jelent, ha valamilyen váratlan hangra riadunk fel. Arra is figyelni kell(ene), hogy az ébresztőóránk (mostanában inkább a mobilunk) a felszínes alvási szakaszban szólaljon meg. Ma már letölthető olyan mobil applikáció, és létezik olyan óra, amelyekkel érzékelni lehet az alvási fázisokat, és az óra akkor ébreszt, amikor az egyénnek a legoptimálisabb. Lehet, hogy a tervezettnél 20 perccel korábban csörög majd a vekker, mégis sokkal pihentebben ébredünk.
A fény is roppant fontos kérdés. Aludni csak totális sötétben lenne szabad, mert az éjszaka vitaminjának nevezett melatonin csak így termelődik megfelelő mennyiségben a szervezetben. Akinek nem megfelelő a melatonin-szintje, az eleve nem képes jól aludni. A központban most azon is dolgoznak, hogy ipari körülmények között is tudják mérni a melatonint – nyugati cégekkel tárgyalnak az igencsak drága megvalósításról. Az igazgató úr megjegyzi: a természeti népeknél, az Egyenlítő körül Afrikában, ahol mindig ugyanakkor megy le a nap és áll be a sötétség, bezzeg nincsenek alvásproblémák!
Az igazgató hangsúlyozza, hogy az Egészségügyi Világszervezet, a WHO 2018-tól kiemelt területként fogja kezelni az alvást és a hozzá köthető problémákat, s ez felgyorsíthatja a tudományos kutatásokat. Fontos kérdés az is, hogy az alvással kapcsolatban, a WHO ajánlására, jogosítvány-szerzéskor és hosszabbításkor Magyarországon az orvosnak meg kell kérdeznie, hogy az illetőnek vannak-e alvásproblémái. Más kérdés, hogy a többség erre nyilván nemmel válaszol, az orvosnak pedig azt el kell hinnie.
Vajon a kínai ember komolyabban veszi az egészséggel kapcsolatos problémákat? – kérdezem G. Németh Györgytől, akinek ezen a téren is rengeteg a tapasztalata. A kérdés természetesen nem öncélú, hiszen a Benyovszky három évvel ezelőtt tudatosan kezdett foglalkozni a Magyarországon élő és dolgozó kínaiak egészségügyi ellátásával. A hozzánk érkezők az első évben nem rendelkeznek TAJ-kártyával, ezért általában magukat gyógyítgatják.
Fókuszban a kínai kolónia
A magyar kormány nem talált partnert az állami rendszerben, ezért megkeresték G. Németh Györgyöt, mondván, a Benyovszkynak nagy tapasztalatai vannak, és a központhoz közel él a legnagyobb kínai kollektíva – legalább 40 ezren vannak a családtagokkal együtt. Az volt a felkérés, hogy a központ koordinálja az egészségügyi ellátásukat. Ezt a feladatot harmadik hónapja látják el, van, akit helyben kezelnek, és vannak, akiket a szerződött állami vagy magán partnerekhez utalnak be.
A magyar egészségügyi kormányzat nemzetközi szerződésben azt is vállalta, hogy itthon megismerteti a kínai gyógyászatot – ehhez intézményi háttérre és magyar orvosi felügyeletre van szükség. Érdekes, hogy a központba érkező kínaiak inkább az európai módszereket választják, míg a magyarok a kínaira kíváncsiak.
A munka kezdetekor, három éve, a Magyarországon élő kínaiak körében felmérést készített a Benyovszky, azt is meg akarták tudni, hogy főleg milyen problémákkal fordulnak orvoshoz. Első helyre a nőgyógyászat került, mert sokan szeretnének babát, a másodikra a fogászat, mert nagyon rossz a fogkultúrájuk. A kínai orvosok nagyon jól diagnosztizálnak akár az íriszből vagy a nyelv színéből, akár tapintással, de a röntgen, az ultrahang náluk kevésbé elterjedt. Itt azt is igénybe vehetik.
Gondolom, mindezt sokkal nagyobb méretekben, akár kórházzá nőve is végezhetnék, de G. Németh György nem gondolkodik ilyesmiben. Azt mondja: a növekedésnek is megvannak a határai, harminc szakterületen biztosítanak ellátást, ezt profin csinálják, de többet nem lenne ésszerű vállalni. Éppen elég feladat a magyar orvostársadalommal elfogadtatni, hogy van más gyógyászati tudás is, nem csak a néhány száz éves magyar/európai, hanem a több ezer éves kínai is.
Nem véletlen, hogy G. Németh Györgyöt, aki nem mellesleg címzetes egyetemi docens, a Magyar-Kínai Gazdasági Kamara Egészségügyi Tagozatának elnökévé választották. Ott is van bőven feladat.
Az igazgató biztos benne, hogy a sikerek egyáltalán nem teszik elbizakodottá. Voltak nekik is nehéz éveik a világválság idején, de a sok ötlet és a kőkemény munka mindig előbbre vitte őket. Állítja: bár nem orvos (megjegyzem, a beszélgetésünk igen széles körű szakmai ismeretekről győzött meg), azt viszont pontosan tudja, hogy mit, hogyan kell eladni.
Valamin mindig jár az agya, és valami mindig fel tudja piszkálni. Búcsúzáskor még megemlíti: azon is dolgozni kellene, hogy a kórházakban, ahol a gyógyulás egyik legfontosabb eleme a pihentető alvás, miért nincsenek biztosítva ehhez a feltételek? És még ezer dolog van, amin változtatni, javítani kellene.
Hallott már arról, hogy Magyarországon egy szálloda magát úgy hirdeti: ők a legjobb alváshotel? Nem hallottam, válaszolom. Majd fog, mondja, mert ezen is dolgoznak. Odáig pedig már most is eljutottak, hogy ők is adnak át elismeréseket. A budapesti Four Seasons hotelben például minden alvásigényt kielégítő, „egészséges” ágyakra cserélték le a régieket. G. Németh György a kanadai tulajdonú világvállalat vezetőinek elismerő oklevelet adott át, a világ vezető szállodai szaklapjai televoltak a hírrel. Mondhatnánk, ez „csak” marketing, pedig annál sokkal több. A cég és tulajdonosának életfilozófiája, hogy vegyük észre a jót, hogy csináljunk még jobbat.
Szerdahelyi Csaba, G. Németh Györgyről a fotókat Móricz Kristóf készítette