Az inkontinencia – Ne szégyellje!
Világszerte másfél milliárd, Magyarországon körülbelül egymillió ember küzd az inkontinenciával. Sokan szégyellik és titkolják állapotukat, ezért nem fordulnak háziorvosukhoz, pedig a kiváltó okok ismeretében a tünetek sikeresen kezelhetők vagy enyhíthetők.
A vizeletet a vesék választják ki, majd az a két hosszú húgyvezetéken átfolyva a húgyhólyagba jut. Amikor a hólyag megtelik, az agyban tudatosul a vizelési inger. A húgyhólyag alsó részén lévő záróizom összehúzódik, így lezárja a húgycső kivezető csatornáját. Tudatos irányításunknak megfelelően azonban ezek az izmok elernyednek, a hólyagfal pedig összehúzódásával segíti a vizelet távozását. Ám a vizeletürítés tudatos szabályozására nem mindenki képes. Az akaratlan vizeletfolyást vagy -csepegést nevezzük inkontinenciának.
Az inkontinencia elsősorban a nőket érinti, de férfiaknál is előfordul. A magyar nők felének vannak vizelettartási problémái. A változókorba lépő nők között ugrásszerűen emelkedik az érintettek száma.Az inkontinenciának különböző típusait határozhatjuk meg aszerint, hogy milyen körülmények között jelentkezik.A stresszinkontinencia fizikai aktivitásra, ugrálásra, köhögésre, tüsszentésre, nevetésre bekövetkező vizeletcsepegés. Nők körében gyakori, különösen szülés után. (A stressz szó itt a hasűri nyomásra utal.)
Milyen fokozatai vannak?
Túlfolyásos inkontinencia esetén a beteg nem képes a húgyhólyag normális kiürítésére, a hólyag így folyamatosan túltöltött, ami állandó szivárgást okoz. E panasz oka általában valamilyen elzáródás, például férfiaknál a prosztata-megnagyobbodás. Az elzáródás megszüntetése újra lehetővé teszi a normális vizelést.
A késztetéses inkontinenciát váratlan vizelési inger jellemzi. Elvész a húgyhólyag feletti kontroll, az akaratlanul összehúzódik, és a vizelés addig tart, amíg a hólyag ki nem ürül. (Hátterében gyakori az úgynevezett hiperaktív hólyag nevű betegség.)
Teljes inkontinenciáról akkor beszélünk, ha a záróizmok funkcióképtelensége miatt a hólyagürülés kontrollja teljesen hiányzik. A fenti típusok jellemzői egyszerre is érvényesülhetnek, s ha ez bekövetkezik, akkor kevert inkontinenciáról beszélünk. Az inkontinenciának a súlyosság szerint is lehetnek fokozatai.
Enyhe inkontinenciáról akkor beszélünk, ha az önkéntelenül távozó vizelet mennyisége 140 ml alatt van. Az ilyen panasszal rendelkező emberek általában aktív életet élnek.
Középsúlyos inkontinencia esetén a 4-6 óránként önkéntelenül ürülő vizeletmennyiség 140-300 ml közötti. Az érintettek többsége önellátó, de nedvszívó betétet használ.
Súlyos inkontinenciáról akkor beszélünk, ha a beteg 4-6 óránként több mint 300 ml vizeletet ürít akaratlanul. Ez a tünet általában más, súlyos kórképekkel társul, és a betegek többsége ágyhoz kötött.
Mivel a legtöbb nő szégyelli a problémát, ezért nem is képes helyén kezelni azt. Sokan nem mernek kérdezni az orvosuktól, vagy bemenni a gyógyszertárba egészségügyi betétért. Pedig ez a fajta “elhárítás” nem jó megoldás, ugyanis az esetek többsége gyógyítható, javítható. Nagyon fontos, hogy az érintettek felkeressenek egy szakorvost, illetve a megfelelő szakrendelést, ahol a szakorvos részletes kivizsgálást végez. Fény derülhet az inkontinencia okára: például fertőzéses gyulladásra, anatómiai okra, a gátizmok gyengeségére vagy a korábbi szülés módjára. A vizsgálat után a szakorvos dönt a kezelésről, amely jelenthet műtétet, gyógyszeres kezelést vagy konzervatív módszereket. (Forrás: egeszsegtukor.hu)
Nincs tehát ok a szégyenkezésre, hiszen a kiváltó okok elháríthatóak és egy helyes döntéssel újra teljes életet élhet. Szeretnénk figyelmébe ajánlani urológiai szakrendelésünket, ahol most megajándékozzuk egy ajándék D-vitamin szűréssel is. Amennyiben Ön is vizelettartási problémákkal küzd, ne habozzon felkeresni minket.
