Kamaszkori gerincproblémák
A kamaszkor jellegzetes problémája a hanyagtartás. Ebben a korban a gyermekek gyorsan nőnek, nehezen kezelik a megváltozott testarányaikat, de e mellett az izmaik fejlődése sem mindig követi a gyors magasságváltozást. Ezért a nyakigláb kamaszok válla előreesik, a hasuk előredülled, és a háti görbület fokozódik. A probléma már akár 10 éves kortól jelentkezhet. Szerencsére ilyenkor még nincs maradandó csontrendszeri változás. A hanyag tartás nagyon eredményesen kezelhető tornával, speciális nyújtásokkal.
llyenkor a has- és hátizmokat kell megerősíteni, hogy azok, mintegy természetes fűzőként meg tudják tartani a testet. Nagyon jók a speciálisan erre kialakított tormagyakorlatok talajon, de az úszás is szép eredményt hozhat. A legrosszabb viszont az, ha az ilyen gondokkal küzdő serdülő egész nap ül, görnyed a tananyag, vagy a számítógép előtt. Súlyosabb gerincdeformitások is kialakulhatnak. Az oldalirányú gerincferdülést scoliosisnak (e.: szkoliózis) nevezzük. Ez számos ok következménye lehet, van veleszületett formája is, de leggyakrabban a kamaszkori növekedés fázisában alakul ki és súlyosbodik. Ilyenkor a gyermek egyik válla magasabban áll, mint a másik, lapockája előreemelkedik, a deréktájon levő bőrredők aszimmetrikusak. Előrehajoltatva a gyermeket látszik, hogy a gerinc nem egyenes, esetleg a mellkas is magasabban áll az egyik oldalon. Mivel a gerinc oldalirányban deformálódik el, a scoliosis mellkasi deformitást is magával vonz, és nagyon súlyos esetben, akár légzőrendszeri gondokat is okozhat. Szerencsére ritkán ilyen súlyos a helyzet.
Gyakran találkozunk gyermekeknél lúdtalp-pal is. A gyermekek lábboltozata a járás során fejlődik, és veszi fel a végleges alakját. Az ép lábboltozat csodálatos szerkezet. A csontok, ízületek, szalagok és izmok tökéletes felépítése, olyan rugalmas és teherbíró szerkezetet hoz létre, amely hordozza a test súlyát, tompítja a járás során keletkező rezgéseket, alkalmazkodik a talaj egyenetlenségeihez.
Ez a finom összhang bomlik meg akkor, amikor a szalagok és izmok gyengesége folytán a boltozatos szerkezet sérül. A lúdtalpas gyermek hosszanti lábboltozata lelapult, talplenyomatának képén a középső rész kitöltött. A gyermek fáradékonyabb, nem szeret futni, járni, fájlalja a lábát, hátát. A legegyszerűbb az, ha megelőzzük a kialakulást. Amikor csak lehet, járjon a gyermek természetes talajon mezítláb! Ilyenkor a fűszálak, kavicsok csiklandozása, ingerlése a talp izmait munkára fogja és erősíti azokat. Nagyon jók a speciális játékos tornagyakorlatok is, amikor babot, golyót, ceruzát kell felszedegetni a lábujjakkal, illetve a lábujjon vagy sarkon járás. Káros lehet a korai cipőviselés és a sima felületen való járkálás. Ezek ellustítják a láb kisizmait.
Nagyon fontos még az elhízás megelőzése hiszen a lúdtalp egyik kiváltója lehet az is, ha a túlsúly cipelése miatt megnyúlnak a talp szalagjai. Lúdtalpbetét csak nagyon súlyos, tornával már nem jól kezelhető esetben javasolt, mert ez passzivitásra készteti a lábat. De azt indokolt esetben fontos hordani, mert ezzel a szövődmények kialakulását megelőzhetjük.
Csak ebből a néhány betegségből is leszűrhetjük, hogy mennyire fontos egy gyermeknek a mozgás. Nem szabad megengedni, hogy a csont-izom rendszer kialakulásának idején, a gyerekek ne mozogjanak rendszeresen. Meg kell találni azt a mozgásformát, amit kedvvel végez a gyermek, és ki kell alakítani a mozgás iránti elemi igényt. Ha ez gyermekkorban nem történik meg, a felnőttkorban már a mozgásszegény életmód szövődményeivel kerülünk szembe.
(Forrás: WEBBeteg)
