Nehezen viseljük a kánikulát

Tudta Ön, hogy ha egy tűzoltó, három napja nem ivott semmit, és kánikula idején berohan egy égő házba, jó eséllyel bele fog halni. De a sivatagi klíma is kibírható, ha van nálunk egy karton ásványvíz, és árnyékba tudunk húzódni. Mekkora hőt képes elviselni az emberi test?

Idén olyan hőhullámokra számíthatunk, mint eddig még soha. Az emberi szervezet azért küzd, hogy mindvégig fenntarthassa a maghőmérsékletét, mivel a belső szerveknek is van optimális működési hőmérsékletük. Ez nagyjából 36-37 Celsius-fok; a szervezet azért hűti magát, hogy megmaradjon ez az érték.

A mechanizmus a magas, vékony embereknél működik a legjobban: nekik van a legnagyobb bőrfelületük, ahol több veríték csapódhat ki, így javítva a hőelvezetésen. A kövérek hátrányból indulnak: hiába a nagyobb testfelület, a nagyobb testtömeg lehűtése több energiát igényel.

Hogy ki mennyire tűri jól a környezeti változásokat, az egyénenként változik. A tűrés (és a túlélés) határait az is befolyásolja, hogy fokozatosan alkalmazkodunk-e a megváltozott körülményekhez, vagy sem; ha az átmenet nem hirtelen, a szervezetnek több ideje van alkalmazkodni.

Az emberi szervezet hőtűrésének határait azért is kellett meghatározni, hogy később legyen egy tudományos hivatkozási alap. A NASA 1958-as jelentése szerint az emberi test a végtelenségig kibírja a 4 és 35 Celsius-fok közti hőmérsékletet, feltéve, hogy a relatív páratartalom 50 százalék alatt marad. Ha a páratartalom még alacsonyabb, a felső érték feljebb is tolódhat: minél kevesebb folyadék van a légkörben, annál könnyebb izzadni, és ezáltal fokozható a lehűlés is.

A tűréshatárnak nincs konkrét értéke, legfeljebb durva becslések – részben azért, mert mindenki máshogy reagál a hőmérséklet-változásokra. A legtöbb ember tíz perc után hipertermiától (szélsőségesen magas testhőmérséklet) kezd szenvedni, ha magas páratartalmú, 140 Fahrenheit-fokos (60 Celsius-fokos) környezetbe kerül. Ilyenkor már a szervezet sem tudja fenntartani a maghőmérsékletét.

Az emberi szervezet által kibírt minimum hőmérsékletet még nehezebb meghatározni. Ha a test hőmérséklete 21 Celsius-fok alá csökken, abba bele lehet halni, de ez attól is függ, hogy az illető mennyire szokta meg a hideget, illetve, hogy fellép-e a hibernáció állapota – ez sem kizárható.

Mi történik az emberi testtel hő hatására:

• Az izzadságot a bőr alatti izzadságmirigyek választják ki; ez többnyire vízből, illetve oldott ionokból áll. Az izzadság a pórusokon és az izzadságvezetékeken át jut ki a bőr felszínére, ahol párologni kezd. Ahogy fizikaóráról is emlékezhetünk rá, a párolgás hőelvonással jár – vagyis a test lehűl, de közben folyadékot is veszít.
• A bőrre simuló szőrszálak csapdába ejtik a köztük lévő levegőt, és ez megelőzi a hőveszteséget; gyakorlatilag szigeteli a túlhevült testet. A test szőrszálainak helyzetét a szőrszálak formáját a bőrfelszín alatti szőrmerevítő izmok szabályozzák; ha ezek elernyednek, nem egyenesedhetnek ki a hozzájuk tartozó szőrtüszők. Nagy melegben a lelapult szőrszálak javítják a légáramlást, és ezzel növelik a hőelvezetést.
• A hő hatására kitágulnak az erek. Az arteriolás értágulás egy feszültségoldó folyamat: az artéria falának izmai ellazulnak, így a véráram megnövekszik az artériában. A vér így a bőrfelszín kapillárisaiba áramlik, és ezzel is nő a hőveszteség.

A hőtolerancia a génjeinkbe van kódolva. A hőelvezetés képessége még akkor fejlődött ki, amikor – nagyjából 1,7 millió éve – az emberek lemásztak a fáról, és az erdőkből a nyílt, füves területek felé vették az útjukat. A biológusok feltételezik, hogy az ősemberek részben azért veszítették el a testszőrzetüket, hogy alkalmazkodjanak a növekvő hőmérséklethez, és lehűthessék magukat. Ez ugyanolyan genetikai válaszreakció volt a megváltozott körülményekre, mint a két lábra állás, a nagyobb orr és nagyobb agy, vagy a beszédkészség kialakulása.

Egy tanulmány szerint az ember óránként akár 2-4 liter folyadékot is veszíthet, pusztán az izzadással. Ez megfelel 1200 kalória elégetésének, ami a fogyókúrázóknak jó hír lehet, de érdemes ezzel óvatosnak lenni. 1200 kalória lebontásához egy óra alatt 20 kilométert kéne lefutnunk, márpedig a szervezetet nem erre készítették föl. Az elvesztett folyadékmennyiség pótlásához ugyanannyi vizet kell meginnunk, mint amennyit elvesztettünk.

A dehidratációnak, vagyis a kiszáradásnak is megvannak a korlátai: a test folyadéktartalmának csupán 3 százalékát veszíthetjük el szervi károsodás nélkül. Tartós meleg esetén ezért folyamatosan innunk kell, hogy elkerüljük a kiszáradást. Csakhogy ezzel van egy probléma. Az ember óránként legfeljebb 1 liter vizet tud meginni, ami nagyjából 1 órányi munkával ki is ürül a szervezetből. Ha nagy melegben dolgozunk, még jobban megnő a szervezet folyadékvesztesége, és idővel több vizet izzadunk ki, mint amennyit meg tudunk inni. Csak idő kérdése, hogy ez kiszáradáshoz vezessen. Szerencsére ez csak később lép föl: ha a napközben elvesztegetett folyadékot étkezésnél pótoljuk be, a szervezet vízháztartása másnapra helyre áll (rehidratáció).

Hogy eleget iszunk-e, arról a vizelet színéből is meggyőződhetünk: majdnem teljesen világosnak és áttetszőnek kell lennie.

A növekvő hőség hatása

30-40 Celsius-fok: hőgörcsök és kimerültség léphetnek fel, illetve növekszik a szervezet folyadékvesztesége.

40 Celsius-fok: a hőgörcsöt és a fáradtságot légzési nehézségek kísérik, miközben a szívverés is felgyorsul. Ez a hőség már a létfontosságú szerveket is károsíthatja. A túl magas testhőmérséklet annyira felgyorsítja az anyagcserét, hogy az a szövetek energiatartalékait is kimeríti, a felforrósodó vér pedig nehézlégzéshez vezethet.

40-50 Celsius-fok: a fent felsorolt tüneteken kívül fokozódó kimerültség lép fel; jobb, ha ilyenkor egyáltalán nem csinálunk semmit, hogy megelőzzük a szervezet túlhevülését.

50 Celsius-fok fölött: szinte biztos a hőguta. Ilyenkor a legtöbb emlős, így az emberek izomzata is megmerevedik, majd végül beáll a halál.

Nagyon fontos, hogy itt tartós értékekről beszélünk, nem átmenetiekről. Ha nem így lenne, egy szaunázásba is belehalnánk, miközben a tűzoltók kibírják a 100 fokos forróságot is – még ha csak rövid ideig is. Ha hagyunk időt a szervezetnek a regenerálódásra, még a szélsőséges értékek is túlélhetők lesznek. (Forrás: index.hu, 2015)

Csak igyunk minél több folyadékot, lehetőleg tiszta vizet! Az alkohol-fogyasztást kerüljük!

Amennyiben vizelete sötétebb színűvé, szúrós, kellemetlen szagúvá (aceton szagú) válik, keresse fel belgyógyász szakorvosunkat, kérjen laborvizsgálatot. Előzze meg a kiszáradást, a felborult vérkeringést, szívének megterhelését, súlyosabb esetben az alsó végtagi mikroembólia kialakulását. Jelentkezzen be kardiológiai vizsgálatra!